 | Navigátor: NAE |
Mire is való a lightbox
Ha minőségi asztrofotókat akarunk készíteni, vagy változó csillag fotometriával akarunk foglalkozni, akkor nem tudjuk megkerülni, azt a tényt, hogy ehhez "flat" képeket kell csinálnunk. A flat képek elkészítésének módjáról, nagyon sok forrást találni az interneten, szakkönyvekben, szaksajtóban. Az egyik elterjedt módszer a "lightbox" használata. Ez tulajdonképpen egy doboz, aminek az egyik belső oldalát diffúz és egyenletes módon megvilágítják, majd ezt a felületet kell az optikával lefotozni. Így rendelkezésünkre áll egy olyan felvétel sorozat, ami tartalmazza az optikai út hibáira vonatkozó információkat. Pl. az optika vignettálását, porszemek okozta hibákat,stb.
A "fényvödör" elkészítése
Az internetet böngészve nagyon sok megoldást találtam. Legtöbbje a doboz formát részesítette előnyben. Nekem viszont a rendelkezésekre álló anyagokból, leginkább egy henger forma elkészítése adódott a legkézenfekvőbbnek. Illetve úgy gondoltam, hogy egy henger belső felületén egy fényforrás ide-oda verődő fénye, egyenletesebben terül el, mint egy doboz belsejében. Az alábbi vázlatrajz alapján terveztem elkészíteni a "fényvödröt". Fényforrásnak fehér fényű LED-eket használtam melyek egy csíkon helyezkednek el, és bizonyos helyeken darabolható. Én 4db-ot vágtam le a csíkból, oly módon, hogy egy csíkra 3db LED jutott. Az áramforrást 8db 1,5V-os AA elem biztosítja ill. egy potméter is beépítésre került, hogy a LED-ek fényereje szabályozható legyen. Az információval csak a későbbiekben találkoztam, hogy a LED-ek a flat kép készítéséhez nem igazán szerencsések, lévén szűkebb spektrumon sugároznak, mint a hagyományos izzók. Így ezeket majd ki kell cserélnem, "hagyományos izzókra".
A henger forma biztosításához számítógépes szalagok orsóit használtam, a henger palást fehér műszaki kartonból készült. Ragasztó, olló, ceruza, vonalzó illetve matt fehér festékszóró spray kellett még. Ezzel fújtam le vödör alját és palástját mert ez egy matt, szemcsés felületet adott, amin a fény még inkább tud minden irányba szóródni, ezáltal is biztosítva a minél egyenletesebben megvilágított felületet.
Először a fölső orsóra ragasztottam fel 4x3db LED-et, a potenciométert, majd vezetékkel sorbakötöttem őket, illetve a vezeték végére egy csatlakozót szereltem az elemtartó számára
A következő lépésben a középső egyben kisebb méretű orsóra készítettem el azt a karton hengert, ami összeköti a fölső nagyobb orsóval.
Majd próbaképp összeillesztettem az így elkőkészített két darabot.
Minden rendben volt, jöhetett a következő lépés a középső orsó külső peremére az árnyékoló palást felragasztása.
Majd véglegesen összeállítottam a "fényvödör fedelét".
Az alját képező orsóra egy ugyanakkora kartonból kivágott körlapot ragasztottam, amit a matt fehér festék spray-vel előtte lefújtam.
A henger palástját alkató téglalapot az összeragasztás előtt szintén lefújtam matt fehérre, és az alsó orsó köré tekerve összeragasztottam. Ezzel a vödör kész is lett. Azért, hogy a tető ne essen bele a hengerbe, a henger palást belső fölső felére körbe több darab kis négyzetes karton ragasztottam.
Az első próba során derült ki, hogy elfelejtettem a fényterelő lapokat felragasztani a LED-ek elé, így azok közvetlen fénye miatt a középső orsón lévő árnyékoló palást árnyékot vetett a vödör aljára. A fényterelő lapok felragasztása után, azonban megszűnt a probléma. Így már használatba lehetett venni a "fényvödröt" flat képek készítéséhez.
Az első teszteléshez 4db flat képet készítettem olyan módon, hogy a fényképezőgépet mindig elfordítottam egy negyed fordulattal az előző pozíciójához képest.
A négy kép histogramját is elkészítettem, a vízszintes tengelyen az intenzitás értékek szerepelnek, a függőleges tengelyen pedig pixel darabszám, azaz a grafikonról azt tudjuk leolvasni, hogy egy adott intenzitás értékű pixelből összesen hány darab szerepel a képen. A grafikon az RGB csatornák szerint szétbontva ábrázolja a kép histogramját. Az interneten fellelt leírások alapján a flat kép készítésekor 2-20 másodperces expozícióval kell a képet elkészíteni oly módon, hogy az érzékelő dinamika tartományának legalább a felét kitöltse a felvétel.
Jelen esetben én egy Canon EOS 600D fényképezőgépet használtam. Ennek a gépnek az A/D konvertere (analóg-digitál konvertere) 14 bites, azaz a dinamika tartománya elméletileg 0-16383-ig terjed. Gyakorlatban azonban egy teljesen beégetett felvételen a maximális intenzitás értéke nem haladja meg a 15300-at. Ez azt jelenti, hogy olyan flat képeket kell készíteni, ahol az átlag intenzitás érték legalább 7500 vagy annál több. Mivel a DSLR fotometriához a zöld csatornát fogjuk felhasználni, olyan flat képeket készítettem, ahol a zöld csatorna átlag intenzitás értéke kb. 9200 volt.
Az egyes képekről táblázatos formában is láthatjuk a legfontosabb adatokat. Az RGB csatornák értékeit az IRIS "stat" parancsának segítségével határoztam meg. Ezeket tartalmazza a táblázat.
A négy darab flat képből készítettem az IRIS "Make a flat-field..." menüpont segítségével egy master-flat képet A normalizációs konstans értéke 5000 volt.
A master-flat histogramján látható, hogy a normalizálás hatására, a histogram balra tolódott. Az RGB értékek maximuma rendre 4500, 7000 és 3000 körül van, aminek az átlaga ~ 5000. Ezt adtuk meg a master-field készítésekor mint normalizációs konstanst.
Az utolsó lépés a "GREY_FLAT" parancs kiadása. Az így kapott képet fogjuk a DSLR fotometria során MASTER-FLAT képként felhasználni.
A kapott MASTER-FLAT kép:
illetve a kép hisztogramja:
